A terv az, hogyha már a kölökben sikerült kikeltetni a vonatbuzéria masszív hajtását, biztos örülne egy mozdony alakú ágynak.
Pontosabban a terv az, hogy egy tetszõ ágy, és együtt dolgozás öröme okán kötés alakul ki az ágy irányába, és így nem fog annyira fájni az anya éjjeli közelségének elvesztése. ("hahaha" - hallom a tapasztalt szülõi kórust - "a fél éven keresztüli minden esti sírást, amit az önnálló ágyba szoktatás jelent, úgy sem lehet kihagyni." Azért mi ezt most mégiscsak megpróbáljuk tisztelettel.)
Kell bele fiók. (mondta az asszonyka). Egy picit tiltakoztam, a fiók durván megháromszorozza az ágy bonyolultságát, s nem vagyok benne biztos, hogy életem párja háromszor jobban örül a a fiókosnak.
Kel hozzá pénz. A nyersanyagra egy kicsit több, mint amenyibe egy ágy kerül a teszkoósanban.
Kell hozzá lelkierõ, momentán piszok sok. (háromszor annyi). A lelkierõhöz kell megértés, a mások elfogadása és összhang, tehát lesz az ágyban fiók. Oks?
Kell hozzá jópár óra munkaidõ, olyasfajta, amiben az egyik gyerek sem alszik, hiszen fúrni, faragni kell. Ez tipikusan hétvégén, tehát tipikusan hétvégén is az anyjukra maradnak a gyerekek. Mondtam már, hogy kell hozzá lelkierõ? Neki is. Tehát lesz az ágyban fiók. A fiókról már egy szót se többet.
Elsõ lépés a mechanikai terv. A második a kinézeti terv.
Íme:
