Két szoba: egy háló, meg egy nappali. Két gyerek: fél éves ,meg egy kétésfél. Két szülõ: a nõ meg én.
Egy hálószoba, tehát ott alszunk. Az idõsebbik ;) fiam a franciaágy mellé tolt kiságyban alszik, a kisebbik pedig az franciaágyban középütt. A dolog kényelmes, mert nem kell felkelni éjjel megszoptatni az aprót, társaságban kifogyhatatlan beszédtéma a gyerekszoba-családi ágy hitelv, türhetõ is, mert elférünk.
Azazhogy elfértünk. Most nem férünk el, valahogy nem tudok aludni, ha folyamatosan rugdosnak. Korábban kelett volna gyereket vállalni, 36 év már sok a 10 perces alvásokkal töltött éjszakához. Így hát kiszorultam a nappali kanapéjára. A kisebbik meg mostanság lett mobil, félõs, hogy lezúg éjjel az ágyról. A helyzet tehát nem jó.
A nagyobbikat át kellene paterolni valami új ágyba, a kisebbiket meg az odatolt rácsosba, miközben be kéne férni a 12,00 m2 hálóba, és a gyerekruhák sem akarnak fogyni, szekrény is kellene.
