Elérkeztünk a miért-korszakhoz. Szép lassan észrevétlenül. Az első visszakérdezés (egy éve) a 'mégegyszer!' volt, olyankor el kellett ismételni, amit mondtam. Harmicszor legalább, naponta negyvenszer. Aztán volt a generikus 'nemértem' ilyenkor más szavakkal kellett elmondani ugyanazt. Mondjuk tízszer, naponta húszszor. És most van a miért korszak, minden mondatra válaszul a 'miért?'. Válaszolgatok türelmesen, amíg el nem érkezünk egy olyan pontra, hogy szerintem elvesztette a fonalat, és csak rutin a kérdés. Ekkor megkérdezem, hogy mi miért? Miért micsoda? Vagy egyenesen, hogy mire gondolsz kisfiam? Ekkor pár lélegzetvételnyi gondolkodás után jön egy értelmes probléma, egy másik gondolatszálon,
Ezzel a tempóval egy friss érettségis két nap alatt jutna el a diplomáig. Más ez a 3 éves tempó, sokkal több, mint bármi a felnõttkorban.
